A burkolatok érzékenyek a nedves aljzatra. Különösen a fa- vagy faalapanyagú burkolóanyagok (parkett, hajópadló, parafa, laminált padló), de hasonlóan érzékenyek a linóleum, a PVC és a gumiburkolatok is. Ha 2 CM%-nál (padlófűtés esetén 1,8%) magasabb maradék nedvességtartalmú aljzatra fektetjük, a burkolat károsodni fog.

Hogy ezt a határértéket mikorra éri el az aljzat, az kiszámíthatatlan. A hőmérséklet és a légpáratartalom függvénye, ideális körülmények között (folyamatos 20 °C környezeti hőmérséklet és 60%-os relatív páratartalom) az 5 cm vastag aljzatbeton kb. 30 nap alatt érheti el. Ilyen körülmények építkezésen nem biztosíthatók. A hőmérséklet egy napon belül is jelentősen változik. A koradélutáni csúcs és a korahajnali mélypont között 15-20 °C-os különbség is lehet. A levegő nedvességtartalma relatív. Ez azt jelenti, hogy nedvességtárolási képessége a hőmérséklettől függ. Lehűlésével csökken ez a képessége, és 15-20 °C-os lehűlés közben szinte biztosan eléri a harmatpontot. Nem tudja megtartani a nedvességet, a pára kicsapódik (harmat), és nem szárad, de visszanedvesedik az aljzat! Ez a veszély mindaddig fennáll, amíg az nincs burkolva, és a beton kapcsolatban van a környező levegővel. Ezért kiszámíthatatlan a kiszáradás időtartama.

Fontos: ne kezdjen burkolni előzetes nedvességmérés nélkül. Ennek egyetlen megbízható módja a CM (Calciucarbid Method) mérés, amellyel az aljzat alsó harmadából vett minta nedvességtartalmát mérik.